Ma az emlékezés napja van. Az elvesztett szeretteinkre, barátainkra, ismerőseinkre emlékezünk.
Gyertyát gyújtunk és azokra gondolunk, akik már nincsenek velünk. Csendesen, magunkban emlékezünk.
Ma kaptam egy e-mailt, amiből ezt a szöveget úgy éreztem, be kell másolnom:
A rohanásban, a mindennapi gondjainkban gyakran elfeledkezünk róla, hogy minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap. Ezért fontos, hogy meg kell mondanunk azoknak az embereknek, akiket szeretünk, és akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg nem késő. Mindenki megteheti, aki ezt most olvassa.
A képen Moha mézeskalácsból készített mécsestartója látható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése