2010. július 8., csütörtök

Illatos lekvár rebarbarából, és kezdőőőőőőőőőőőőőőődik!



Ez a lekvár életem eddigi legfinomabb lekvárja lett.
Illatos, az állaga krémes, lágy massza. Savanykás és édes egyszerre, és az illata...
Pazar darab lett. Sajnos nem lett túl sok, mert a rebarbarából nem állt túl sok rendelkezésre. Elvileg csak egy próba volt, de olyan végeredmény született, hogy jövőre hadjáratot fogok indítani a rebarbara beszerzésekor.

Valójában egy sima lekvárt szerettem volna, egy egyszerű kis lekvárt. Ehelyett kaptam egy illatos krémet, és egy fanyaran édeskés, illatos szörpöt. 

Most a lekvárt mutatom. Ha valaki teheti, elvileg még van ahol beszerezhető a rebarbara is és az eper is. Mindenképpen vegyen, és készítse el ezt a lekvárt, mert valami pazar lett!


Rebarbara lekvár eperrel, vaníliával

Hozzávalók:
  • 4 kg rebarbara
  • 1,5 kg eper
  • 50-75 dkg cukor
  • 1 rúd vanília
A rebarbara két végét levágom, de nem pucolom meg, felesleges. Ha vannak olyan részek rajta, ahol sérült a szár, azt vágjuk ki, de ne pucoljuk meg a szárakat, az csak anyagveszteséget jelent, a főzés során teljesen szét fog főni! 
Az eper levelét leszedem, mindkettőt bő vízben megmosom. 
A cukrot egy arra alkalmas fazékba öntöm, és kis lángon karamellizálom, azaz addig melegítem, amíg arany színű kezd lenni. Ekkor mehet rá a rebarbara és az eper, illetve a felhasított vanília, aminek a magjait egy késsel a rúdból kikaparok, és mind a magokat, mind a rudat a masszába teszem.

És mostantól főzzük, amíg csak lehet. Takaréklángon órákig elvan. Rengeteg levet enged, de ezt hagyjuk rajta. Tulajdonképpen hozzá sem kell nyúlni, nem fog leégni, kavargatni se kell, csak szépen lassan főzni. Nálam 5-6 órát főtt. 

Nem azért főztem ennyit, mert ennyi kellett neki, hanem mert olyan illatot árasztott, hogy nem lehetett betelni vele, nem volt szívem megvonni magamtól ezt a cukrászda illatot... ezért főztem, és főztem, de közben semmi dolgom nem volt vele...


A folyamat végén, illetve, nálam a nap végén, leszűrtem, és egy szűrőn átpasszíroztam a már eleve teljesen egynemű masszát, hogy kinyomjam belőle a még mindig rengeteg lét, ami a lekvárt túl folyóssá tette volna, viszont így körvonalazódott egy illatos savanykás szörp is, ami a lekvár mellékterméke lett. A szörpöt holnap mutatom, addig viszont a tál, és a benne maradt vaníliamagok. 
A lekvár szinte már krém. Nincsenek benne darabok, olyan az egész, mint egy zselés massza. A rebarbara eleve egy érdekes zöldség. A cukortól kap egy érdekes állagot, olyan lesz, mintha zselé lenne, ragacsos, massza lesz belőle, ami a lekvárnak nagyon jó alap. 
Rejtély, hogy a lekvár mitől lett ilyen sötét színű, bár valószínűleg az eper és a cukor sötétítették be az egyébként nyersen zöld, cukorral főzve sárgás, aranyszínű rebarbarát. Semmiképpen nem pirosnak mondanám, inkább barna. Legközelebb teszek hozzá egy kis citromlét, hogy halványítsa a színét, bár, így sincs vele semmi gond, mert az illata miatt nehéz neki ellenállni...


Savanykás, édes, krémes, illatos. Pazar ajándék lesz!

És, hogy mi kezdődik???
Tavaly már mutattam, hogy a fontosak olyan ajándékokat kapnak karácsonyra, ami főleg a konyhából kerül ki. ITT van róla néhány kép, csak hogy borzoljam a kedélyeket.

Ez kezdődik, mert ez az első olyan lekvár, ami idén karácsonykor majd az ajándékok közé kerül.


12 megjegyzés:

Szemi írta...

Hát ez tényleg nagyon finom lehet! Biztos örülni fog neki, akit megajándékozol vele.

Rebarbarát még sosem ettem, sajnos a környékünkön nincs is senkinek,pedig már annyit érdeklődtem.
Minden éven elhatározom,hogy majd ültetek, aztán meg elfelejtem...

Ms. Poppy írta...

Hüpp, hüpp, megint csak bánkódok azon, hogy felénk nem lehet sehol rebarbarára lelni.:(
Csodás ez a kombináció, egyszer már volt szerencsém kóstolni hasonlót.
Ilyen ajándéknak én bármikor örülnék.:)

horimarika írta...

Nekem kiskorom óta ez a kedvenc lekvárom. Pár éve magamnak főzöm és pont olyan érzésem van tőle, mint neked. Örülök, hogy népszerűsíted a rebarbarát!!!! Isteni valami az biztos!!!! És jövőre az udvaromban is lesz...

Bianka írta...

Csúcs lehet, még nem ettem, de elhiszem neked, hogy csodás. Viszont nagyon tetszik ez az ajándékozási dolog, így lehet hogy lopok tőled pár ötletet :)

Csibe írta...

Elszállnak a megjegyzéseim :(
Tényleg nagyon finom lehet!
Idén sajnos nem jött össze a találkozóm a rebarbarával...

Névtelen írta...

Váóó...szinte érzem az illatát :)
Csodálatos lehet. Kinyalhatom a tálat? ^_^
Szerencsés aki ilyen ajándékot kap majd tőled :)

Thrini írta...

Igazán előrelátó vagy! De hát tavaly is nagyon ügyes voltál és nagyon sok finomságot adtál ajándékba! Igazad van, apránként időt és energiát beosztva egyszerűbb!
:)

Mary írta...

Nagyon gusztusos! :) Szép ajándék!

lúdanyó írta...

Jó ötlet, hogy szörp is lett belőle :) Eper, rebarbara, vanília nagyon jó hármas :)

szepyke írta...

Szemirámisz, én idén ismerkedtem meg vele, és rögtön nagy szerelem lett! Az illatát is imádom, de feldolgozva, valami pazar cucc!!!

Ms Poppy, remélem, hogy a fontosak is örülni fognak neki!:)

Bianka, tényleg csodás, és vidd csak az ötleteket, idén újak jönnek!:))

Csibe, nem tudsz ültetni?

Araniel, ma hoztam a szörpöt, abból esetleg egy "pohárkával"?:)))

Thrini, igen, nincs több megszakadás karácsony előtt három nappal...remek kis ünnepünk lesz idén is!:)

Maryenne, köszönöm!:)

Lúdanyó, igen, tökéletes harmónia!:)

Livi írta...

Nyammmmiiii igeeeen :)
Én is készítettem ilyet! Át mondjuk nem paszíroztam :)
Annyira finom, tényleg inkább krémes!

szepyke írta...

Livi, valójában a passzírozás csak azért kellett, hogy minél több lé maradjon a szörphöz!:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...