2009. május 11., hétfő

Variációk kenyérre: Fetás-spenótos

A receptet Libbit oldalán, találtam. Nem fűznék hozzá semmit, csak egy KÖSZÖNÖM-öt. Mert elkészíteni igen egyszerű, és a produktum igen impozáns. Szeretem az egyszerű, de mégis nagyszerű recepteket. A mellékelt fényképem nem lett a legjobb, de ha visszaemlékszem egy hosszúra nyúlt baráti beszélgetés közepette éjjel egy körül készülhetett. Mivel az elkészülésekor nem volt időm fényképezni, csak a tálaláskor, beleszámítható a homályosságba, hogy még a teljes eltűnése előtt meg akartam örökíteni. Hát, így sikerült. Libbit oldalán sokkal szebb fényképeket találni róla. Még egy fontos infó: a kenyér sikert aratott még az először fanyalgók körében is!

Spenótos-fetás kenyér

Hozzávalók:

  • 475 g liszt
  • 275 ml víz
  • 2 teáskanál cukor
  • 1 teáskanál só
  • 1 csomag szárított élesztő (7 g)
  • 2 evőkanál olívaolaj

A töltelékhez:

  • 50 g fenyőmag
  • 250 g mirelit spenót, kiolvasztva
  • só, bors
  • őrölt szerecsendió
  • 150 g feta
  • 1 tojássárgája
  • durva tengeri só


A kenyér hozzávalóit beleteszem a kenyérsütőbe és megdagasztom, megkelesztem.
A sütőt előmelegítem 200 fokra. A fenyőmagot megpirítom egy serpenyőben (zsiradék nélkül). A kész tésztából egy 38x33 cm-es téglalapot nyújtok. Elterítem rajta a kiolvadt spenótot, majd kicsit megsózom, valamint megszórom frissen őrölt borssal és szerecsendióval. Rámorzsolom a fetát és megszórom a fenyőmaggal. Ezután a hossza mentén feltekerem, mint a bejglit, majd szintén a hossza mentén kettévágom. A két hosszú 'csíkot' a nyitott felükkel felfele fordítom, majd az ujjaimmal amennyire lehet összenyomkodom, hogy ne legyenek nyitottak. Egymás mellé fektetem és összefonom őket. A tekervényt hosszú sütőformába fektetem. A tojássárgáját felverem egy kanál vízzel, majd megkenem vele a kenyeret. Végül megszórom a tengeri sóval és kb. 25-30 perc alatt aranybarnára sütöm.


Mivel kicsit több spenótom és fetám volt, a maradékot így "használtam" el. Nem kenyérsütőben dagasztottam össze, hanem sima konyhai robottal, és a kelesztést is simán a konyha melege adta. Így is tökéletes tészta lett. A kinyújtást illetően, mindig a konyhapultom szab határt a tésztának, tehát itt is rugalmas voltam. A végeredmény a képen, ha kicsit homályosan is...

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...