2009. május 11., hétfő

Köszi, köszi, köszi!

Már említettem, hogy nem kicsit vagyok kókuszfüggő. A nem kicsit annyit takar, hogy nagyon. A kókusznak nincs olyan formája, amit ne szeretnék. Legalábbis eddig így volt, és szerintem marad is a jövőben. Lehet csokiban, lehet csak magában, lehet reszelve, lehet darálva, lehet bárhogy. Csak legyen, az a lényeg. Tegnap, tőlem szokatlan módon máshol tankoltam, mint ahol szoktam. Én a sárga-piros kútnál szoktam megetetni az gépjárművet, de tegnap útközben való megéhezése arra ösztökélt, hogy bár mostanában volt egy rossz élményem, de muszájból betérjek egy zöld-kék benzinkútra. És hát, mit találtam... Tic Tac Pinacolada!!! Limitált nyári széria, de hátha nem csak én egyedül fogom kilószámra vásárolni! Pont nem érdekelt az összetétele, tőlem aztán lehet műanyagból is, ez most itt, ennél nem érdekel és pont. Vettem egy dobozzal. Az íze egészen kellemesen kókuszos, kicsi savanykás utóízzel. Mára valami történhetett, mert már csak a fele van meg, és rettegek, hogy mivel nem járunk arra nap, mint nap, ahol tegnap voltunk, mi lesz velem, ha elfogy? Nem értem, hogy hogy fogyhat ilyen gyorsan... Jah, hogy miért fontos, hogy mindig legyen nálam? Mert C vitaminnal van ellátva. Csak ezért. Most így a 90 napos alatt muszáj vagyok ezzel magyarázni. És a másik három résztvevőtől előre én kérek elnézést, de pótolnom kell az esetleges C vitamin hiányomat. Nem tehetek róla, hogy becsúszik egy kis kókusz is mellé... Jaj, majdnem elfelejtettem! A forgalmazó a Ferrero Magyarország Kft. Nekik mondok itt most három köszönömöt! Köszi, köszi, köszi!



Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...