2009. május 8., péntek

Én a pókerfenomén...

Igen, igen! Én. Eddig csak fejben pókereztem, de a hétvégén végre élőben is. És nyertem. És éreztem, ez az! Ez az én játékom. Blöffölhetek, nyomhatom a licitet, hogy aztán megnyerjek mindent. És tényleg! Nyertem! Nem is egyszer! És hogy mit? Tulajdonképpen semmit, mert hogy nem pénzben játszottunk, csak a gazdaságos áruházban 1999,- Ft-ért vásárolt pókerszettünk zsetonjaival. Tehát, nem volt mit veszíteni, mégis remek játék volt. Annyira gazdaságos volt a szett, hogy a kártyák szétnyíltak mint a rózsa, a végén már keverni sem nagyon lehetett, mert egymásba akadtak. Persze, nem csak én nyertem, mások is. De csak azért, mert hagytam, hogy nyerjenek, hogy nekik is jó játék legyen. :)) Annyira belejöttem, hogy közöltem a Zurammal, ebből fogunk megélni. Lejárok majd valamelyik parkba és elnyerem mindenki pénzét. Megbeszéltük a lányokkal, hogy mivel Ők is belejöttek a játékba, délutánonként le fogunk ülni pókerezni. Még nem tudjuk, hogy hol, de majd megoldódik ez is. A West End előtt az urak sakkoznak, akkor mi hölgyek simán pókerezhetünk mondjuk a Deák téren, vagy a Feneketlen tónál. Ebben nem hinném, hogy lenne valami kivetnivaló. Ülünk majd a napon a nyári délutánokon és egyik kezünkben a jeges limonádé, a másikban a kártya, vagy a zseton. Nem szoktam nőket az utcán kártyázni, vagy sakkozni látni. Miért nem? Nekünk csak a pasziánsz marad? Pedig... És mi lenne, ha beneveznék valamelyik rangos játékra? Jó, addig van még mit fejlődnöm, mert az egyik játékban elnyertem egy csomó zsetont, majd diadalittasan kiterítettem a kártyáimat. Úgy gondoltam, az én két lapom, meg az asztalon lévő (aminek nem tudom, hogy mi a neve, de szerintem ez nem is fontos) öt kártyából nekem összesen négy lapom lesz sorban. Aztán kiderült, hogy ilyen nincs. De számít ez? Nah, és? Akkor is nyertem! Mert egy pókerfenomén vagyok!


Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...